Brassó | Történelem / Galéria

Történelem / Galéria

Brassó története

Az emberi tevékenység és települések legrégebbi nyomai Brassóban a neolitikumból (i. e. 9500 körül) származnak. A 19. század utolsó fele óta dolgozó régészek folyamatos emberi települések nyomait fedezték fel Brassó területén: Valea Cetății, Pietrele lui Solomon, Șprenghi, Tâmpa, Dealul Melcilor és Noua településeken.

Az első három helyen dák erődök nyomai láthatók; a Șprenghi-dombon egy római típusú építménynek adtak menedéket. Az utolsó két helyszín a bronzkori kultúrákra alkalmazott neveket viseli: Schneckenberg („Csigadomb”; korai bronzkor) és Noua („Új”; késő bronzkor).

Brassó fejlődésében meghatározó szerepet játszottak az erdélyi szászok, akiket a magyar királyok 1141 és 1300 között különböző szakaszokban városok fejlesztésére, bányák építésére és Erdély földjének megművelésére hívtak meg.

1211-ben II. András magyar király parancsára a Német Lovagrend megerősítette Burzenlandot, hogy megvédje a Magyar Királyság határát. A Német Lovagrend a brassói falu helyén Kronstadtot – a „koronavárost” – építette.

Bár a keresztes lovagokat 1225-re kiűzték, az általuk régen hozott telepesek a helyi lakossággal együtt három különálló településen maradtak, amelyeket Brassó helyén alapítottak.

A Brassóban élő németek elsősorban kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoztak. A város elhelyezkedése az Oszmán Birodalmat és Nyugat-Európát összekötő kereskedelmi útvonalak kereszteződésében, valamint bizonyos adómentességek lehetővé tették a szász kereskedők számára, hogy jelentős vagyonra tegyenek szert, és erős politikai befolyást gyakoroljanak.

Ezek nagyban hozzájárultak a város építészeti ízléséhez. A várost körülvevő erődítményeket folyamatosan építették és bővítették, és a középkori szokásoknak megfelelően számos tornyot tartottak fenn a különböző kézműves céhek.

A városközpontot az egykori polgármesteri hivatal épülete (Casa Sfatului) és az azt körülvevő tér (Sfatului tér) jelzi, ahol Brassó egyik legrégebbi épülete, a Hirscher-ház áll. A közelben található a „Fekete templom”, Délkelet-Európa legnagyobb gótikus stílusú temploma.

1689-ben egy nagy tűzvész szinte teljesen elpusztította a fallal körülvett várost, és az újjáépítés több évtizedet vett igénybe.

Az erődített városban és az északi külvárosokban élő német (szász) lakosság mellett Brassónak nagyszámú román és bolgár lakossága (a Șchei kerületben), valamint bizonyos magyar lakossága (a Blumăna kerületben) is volt.

A Șchei román templom és iskola kulturális és vallási jelentőségét a több mint harminc moldvai és valahai gazdasszony, valamint Oroszországi Erzsébet nagylelkű adományai is hangsúlyozzák. A 17-19. században a Șchei románok nemzeti, politikai és kulturális jogokért küzdöttek, és törekvéseikben támogatták őket az összes többi tartomány románjai, valamint a helyi görög kereskedők közössége.

1838-ban megalapították az első román nyelvű újságot, a Gazeta Transilvaniei-t, és az első román felsőoktatási intézményeket: Görög Ortodox Központi Iskolákat (ma Andrej Saguna nevét viseli). A 18. század utolsó évtizedeiben a Szent Római Császár és Erdély uralkodója, II. József rövid időre állampolgársági jogot adott a románoknak.

1916. augusztus 29-én, az első világháború idején a román hadsereg elfoglalta Brassót. A román csapatok délután 5 óra körül vonultak be a városba, és a főtérre vonultak. A város feletti román uralom október elejéig tartott, amikor a Brassói csatában (1916. október 7-9.) a központi hatalmak visszafoglalták a területet. A rövid román megszállás alatt beiktatott román polgármester Gheorghe Baiulescu volt. Mandátuma augusztus 29-től, amikor a várost a román hadsereg elfoglalta, október 8-ig – a brassói csata csúcspontjáig – tartott. Október 9-én, a csata végén az előző polgármestert (Karl Ernst Schnell ) visszahelyezték a hivatalába.

Az osztrák-magyar összeomlást követően 1918. december 1-jén az Alba Iulia-i Nagy Nemzetgyűlésen az erdélyi, bánáti, csíksomlyói és máramarosi románok képviselői által elfogadott Alba Iulia-i Unió kiáltványa kimondta Erdély egyesülését a román állammal. Brassót december 7-én végleg elfoglalták a román csapatok, miközben a magyarok fokozatosan visszavonultak észak felé. A király és néhány erdélyi azt javasolta, hogy – Brassót az új Romániában elfoglalt központi földrajzi fekvése miatt – tekintsék az új ország fővárosának.

Bár ez nem történt meg – a két világháború közötti időszak a gazdaság és általában a kulturális élet virágzásának időszaka volt, beleértve a brassói szászokat is. A második világháború végén azonban sok német nemzetiségűt erőszakkal deportáltak a Szovjetunióba. Sokan közülük Nyugat-Németországba emigráltak, miután Románia kommunista országgá vált.