Környék | Drakula kaland
Drakula kaland
Néhány lépésre Brassótól – Drakula és a Törcsvár (Bran Castle)
A román folklór számos történetet és mesét ihletett mesés szereplőkkel és képzeletbeli világokkal, tele jelentésekkel és tanításokkal. Az emberek fantáziája és a falvakban és az ország vezetésében történt események olyan történeteket szültek, amelyekben a valóság és a fantasztikum keveredik, és amelyekből mindig a jó kerül ki győztesen. Varázslók, császárok fiai, gyönyörű lányok, egyszerű emberek, Ilene Cosânzene, boszorkányok, hétfejű gonosztevők stb.
Erdély vámpírgrófja, Drakula az egyik leghíresebb kitalált karakter, akit a nagyközönség elsősorban a Bram Stoker Drakula című regényéből készült filmeknek köszönhetően ismer.
Egyes történetek több történelmi igazságot tartalmaznak, mint mások, és olyan sokszor elmesélték őket, hogy a római nép igazi legendává váltak. Valós tényeket idéznek fel, de az idők során eltorzították vagy összekeverték őket más eseményekkel, így a hallgatónak kell megfejtenie a rejtélyeket és kibogoznia az események kusza szálait.
Így van ez Drakula legendájával is, aki misztikus aurát kapott a sok írásnak és filmnek köszönhetően, amelyek kegyetlen, vérszomjas vámpírként ábrázolják. Valójában Vlad gróf története egészen más, mint amit Bram Stocker a Drakula című regényében leír. Íme tehát Vlad császár, a római földek egyik legnagyobb uralkodója életének története.
Tepes nagyúr
Vlad Tepes „Drakula” néven ismert, de nem sokan ismerik e hírnév történetét, különösen nevének eredetét. Apját Luxemburgi Zsigmond a „Sárkányrend lovagjává” nevezte ki, mert a kegyeibe fogadta; a cím természetesen igen előkelő volt, mivel az európai nemesek e csoportja a keresztény vallás védelmét tűzte ki célul az Oszmán Birodalomtól. Mivel a hagyomány szerint a rendtagság apáról fiúra száll, Vlad Tepes a ,,Vlad Dracul” vagy ,,Drakula” nevet kapta: a latin ”draco” valójában ”sárkányt” jelent, de a román nyelvben közel áll a ”drac” szóhoz. Ez a név egyrészt ”sárkányhordozót” jelent, másrészt ”az ördög fiát”.
A bátyja által elkövetett árulást később egy olyan esemény előzte meg, amely megpecsételte a létezését. Vlad Tepes és testvére, Radu 11 éves korában az Oszmán Birodalom szultánjának udvarába kerültek, mint garancia arra az időre, amíg apjuk a trónon marad. A két testvér között azonban szemléletváltás következett be: a leendő uralkodó kezdte megvetni az Oszmán Birodalmat, míg bátyja egyre közelebb került a szultánhoz.
Vlad apja halála után a Kárpátoktól délre fekvő Románország uralkodója lesz. Ez a státusz nem járt nehézségek nélkül, mivel számos csatát kellett megvívnia riválisaival, de 8 év után sikerült megszereznie Targoviste trónját. Az uralkodó jó stratégaként ismert, így a szultán elleni támadás előtt terve volt: katonailag felkészült, gazdaságilag helyreállt, de nem előbb megszabadult azoktól a bojároktól, akikről azt gyanította, hogy nem akarják őt élve látni. Itt kezdődött a nevéhez fűződő legenda; Vlad Tepesnek nagyon kemény, mondhatni barbár büntetési módszere volt, hiszen aki ellene vétett, azt elkapták. A részleteket nem könnyű megemészteni, de a kíváncsiaknak itt egy kis felvilágosítás.
Ez a büntetési módszer az, ami miatt az emberek rettegtek Vlad Tepestől, és nem léptek a farkára. A kötélhúzás nem garantálta az azonnali halált, de elviselhetetlen fizikai fájdalomnak tette ki a bűnösöket, mert a kötél nagyon hosszú és a végén éles volt, úgy készült, hogy átszúrja a hasat vagy a hátat, és lassan áthaladjon a szájon vagy a torkon. A kapát ezután a földbe helyezték, hogy felakaszthassák azoknak a végtagjait és fejét, akik elárulták az uralkodót.
Idővel Vlad Tepesnek sikerült megerősítenie a városokat és a hadsereget, új fegyvereket hozni, megszabadulni az ellenséges földesuraktól, koldusoktól és tolvajoktól. Megparancsolta a szász kereskedőknek, hogy hagyják abba a kereskedelmet az országban, mert ezzel a helyi román kereskedőket megfosztotta bevételeik nagy részétől, és azt mondják, hogy aki nem tartotta be ezt a parancsot, azt csapdába rántották. Nyilvánvalóan mindenki, aki az útjukba állt, szenvedett, ahogyan a brassói és nagyszebeni lakosokat is elítélték, ha valaki mást támogattak a trónra. A múlt azonban, mint említettük, utolérte: testvére, Radu elárulta, és a román ország urát 12 évre bebörtönözte Corvin Mátyás magyar király.
Miután sikerült visszaszereznie a trónt, nem sokkal később meghalt a török invázió kellős közepén (1476). A legendák szerint vagy ellenségei lőtték le a csatában, vagy valahai nemesek gyilkolták meg, vagy egyszerűen csak összetévesztették a kegyencek egy török parancsnokkal. Az uralkodó fejét Konstantinápolyba küldték, hogy biztosítsák halálát, és a Snagov kolostorban eltemetett holttestét soha nem találták meg.
